A Közigazgatás-tudományi Kar szervezeti átalakulásáról

„Az egyetemi szervezetfejlesztés keretén belül folytatódott a Közigazgatás-tudományi Kar (továbbiakban: KTK) szervezeti átalakítása, melynek következtében 2013 februárjától a Karon tíz új tanszék jött létre és további hét szakcsoport kezdte meg működését. A szervezeti struktúra átalakításának indokait, körülményeit és hatásait dr. Cserny Ákos, a KTK dékánja ismertette.

Mi indokolta a kari oktatás-szervezeti struktúra átszervezését, és mik voltak annak előzményei?
Az indokokat és előzményeket alapvetően három irányvonal mentén mutatnám be. Először is a KTK a jogelőd, Budapesti Corvinus Egyetem karaként az ottani és akkori igényeknek megfelelő tanszéki struktúrával működött. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy – mai mércével mérve – a szervezet meglehetősen egyenetlen és korszerűtlen volt. Néhol jelentős méretű, néhol pedig apró, partikuláris érdekeket érvényesítő tanszékek működtek együtt a Karunkon. A méret pedig nem csupán az egységek oktatói létszámát tükrözte (persze azt is), hanem a tanszékek által gondozott szakterületeket. E rendszer keretei között pedig jellemzően azokat az ismereteket tanítottuk, amelyeket az oktatóink „bírtak”, és nem azokat, amelyekre a „piacnak” igénye volt. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen változtatni kellett, már csak azért is, mert az NKE speciális szervezetszabályozási és szervezetkialakítási elveket követ, ami a korábbiaktól gyökeresen eltérő felfogást igényel. Ebből következik az átalakítás újabb indoka, nevezetesen az, hogy az Egyetemen jó néhány olyan ismeretcsoport van, amelyet a Közigazgatás-tudományi Kar gondoz és látja el a képzési feladatokat a többi hivatásrend irányába. Létre kellett tehát hoznunk, illetve meg kellett erősítenünk az erre hivatott szervezeti egységeket ahhoz, hogy felnőjenek e speciális és megnövekedett feladatokhoz. Végül a szervezetkorszerűsítés során nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felsőfokú közigazgatási szakemberképzés alapvetően megérett a változásra, el kell mozdulnunk a húsz, vagy akárcsak a tíz éve még megfelelőnek tűnő elvektől és irányoktól. Például az, hogy egy minisztérium portfóliójában hangsúlyosan és elnevezésében Magyarországon először található meg a „közigazgatás”, mindenképpen annak bizonyítéka, hogy a Karunk által képviselt szakterület jelentősége és tartalma nem mérhető a korábbi mércével. Nos, többek között ezek azok az impulzusok, amelyek indukálták számunkra a változtatást a szervezeti struktúra területén is.

Melyek a KTK szervezeti struktúrájában végbement legmarkánsabb változások?
A közigazgatási felsőfokú képzést hazánkban több évtizede a jogászképzés kistestvéreként definiálják. Mindezt erősítik azok a tendenciák, amelyek alapján néhány éve már egyes jogi karok is indítanak közigazgatási képzéseket, nem titkoltan és kizárólag anyagi haszonszerzés céljával, nem pedig szakmai megfontolások alapján. Az én felfogásom ugyanakkor az, hogy a közigazgatási képzésnek egyre nagyobb távolságot kell tartania a jogászképzéstől. Erre egyfelől a képzési terület önálló létjogosultságának bizonyítása végett, másfelől a közigazgatás – korábban említett – megváltozott helyzete és tartalma miatt van szükség. Ennek eredményeképpen a közigazgatási képzés ma már egyre inkább elkülönült, önálló képzési formát és tartalmat képez. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tanítunk olyan ismereteket, mint amilyenek akár a jogászképzésben jelen vannak, de a közigazgatás irányváltozásaiból következően pl. e-közigazgatás, a közigazgatási urbanisztika, a közigazgatás-menedzsment, a közszolgálati életpálya-fejlesztés, vagy az emberi erőforrás ismertetek mind-mind olyan képzési területeket jelölnek, amelyek más képzési ágtól teljesen idegenek. Az a tény pedig, hogy ezt a tudást birtokoljuk és erre intézetek, tanszékek létrejöttét alapozzuk, biztosítja a közigazgatási felsőfokú képzés önállóságát és minden mástól való függetlenségét.

A szervezeti ábrában többször is előfordul a szakcsoport kifejezés. Pontosan mit takar ez a fogalom?
Jelen pillanatban a szakcsoport kifejezés csupán a mi fogalomvilágunkban létezik. Ez egy olyan „pre-tanszéki” állapota az oktatási egységnek, amelyből idővel, bizonyos szakmai és személyi feltételek teljesítésével tanszék válhat. Megalkotására azért volt szükség, mert egy gyökeresen új szervezet kialakításának folyamatában fenntartottuk az oktatói kollektívának és magunknak is azt a jogot, hogy adott esetben menet közben korrigálható legyen a szervezeti átalakulás folyamata. A szakcsoportok döntő többségéből tehát tanszék alakult, vagy alakul a közeljövőben, de előfordulhat az is, hogy egy szakcsoport sosem éri el a tanszéki minőséget, vagy az eredetileg elgondolttól eltérő tartalommal válik tanszékké. A tanszékek kialakítását minden esetben jelentős szakmai munka és egyeztetés előzi, előzte meg.

Tíz új tanszék, hét szakcsoport, egy kutatóközpont: több szakcsoportból is tanszék vált, és egyes esetekben a szakcsoport vagy tanszék megnevezése is megváltozott. Ennek mi az oka, illetve várhatóan mennyi ideig tart az átalakítás?
Az intézményi-szervezeti átalakulásnak alapvetően három fázisa van, jelenleg a másodiknál tartunk. Az elsőben, 2012 júliusában Karunkon hat intézet jött létre, amelyek az oktatási szervezet alapvető irányait, pilléreit jelentik. Ezeken belül szakcsoportokat (intézetenként általában hármat) hoztunk létre azokból a képzési területekből, amelyeket úgy ítéltünk meg, hogy jelentőségüknél fogva meghatározó irányvonalat képviselhetnek a közigazgatási képzés során az adott intézetben. A következő lépés során, 2013 februárjában a szakcsoportok többsége már tanszékké vált, elérte a szükséges minőséget. A végleges tanszéki struktúra ez év júliusára alakul majd ki. Az átalakítás egy éve arra elegendő, hogy a kollegákkal, közigazgatási szakemberekkel közösen végiggondoljuk a kari intézményi struktúra tartalmát és megvalósítsuk azt. A folyamat eredményeképpen a 2013/14-es tanévet már várhatóan egy letisztult, kiérlelt intézeti rendszerben világos, párhuzamosságoktól mentes, modern, a 21. századi közigazgatási felsőfokú képzés sajátosságait ötvöző működési mechanizmussal kezdhetjük meg.

A személyi állomány tekintetében milyen változásokkal jár, járt az átalakítás?
Ha az elmúlt 20 évet nézzük, intézményünk és annak jogelődjei ilyen mértékű szervezeti változással nem találkoztak. Mindez következményeképp „a rendszerben már korábban is benne lévő” kollégáknak számos esetben új irányt kell venniük, változtatniuk kell rögzült szokásaikon, felfogásukon, gyarapítaniuk kell tudásukat, valamint néhányuknak korábbi szakmai irányukat is módosítaniuk kell. Ugyanakkor, a megújult közigazgatási irányvonalak tartalommal való feltöltése miatt sok új kollégát vontunk be a képzési rendszerünkbe, akik elméleti és gyakorlati vénával egyaránt rendelkeznek.

Különös figyelmet fordítottunk mindemellett arra is, hogy az oktatás minősége és színvonala ne szenvedjen csorbát az intézményi rendszer átalakítása következtében. A hallgatóknak talán kicsit nehezebb volt kezdetben megtalálni azt a szervezeti egységet, ahová az éppen keresett tárgyuk, oktatójuk tartozott, de a kari Hallgatói Önkormányzat nagy segítségünkre van abban, hogy a hallgatók számára is közel hozza az új szervezeti struktúrát.

Mi lesz a kari szervezetfejlesztés hozadéka? Mikorra lesz érzékelhető az átalakítás hasznosulása?
A KTK átalakításának a szervezeti átalakulás csak az egyik eleme, ide tartozik – többek között – az oktatási-képzési struktúra reformja vagy a doktori iskola megalapítása. Mindezek megvalósulását az eredményesség szempontjából komplexen kell kezelnünk. A cél tehát egy modernizált, a szakmai-, fenntartói- és társadalmi igényekhez egyaránt igazodó közigazgatási felsőfokú képzési rendszer, amely az új egyetemi struktúrában is megállja a helyét.

Az átalakítás hatásait tekintve úgy gondolom, hogy munkánk semmiképpen sem nevezhető rövidtávú befektetésnek. A „haszon” hallgatói oldaláról nézve is több évben mérhető. Ha a megrendelő, az állam nézőpontjából szemléljük a folyamatot, vagyis mikor kerülnek ki intézményünkből olyan hallgatók, akik a megújított felsőfokú közigazgatási képzési rendszer szervezeti struktúrájában, oktatási rendszerében tanulnak, akkor azt kell mondanom, hogy egy legalább ötéves intervallumnak kell eltelni mindehhez. A közigazgatás működésének a személyi állomány minősége által történő változását pedig a polgárok még ennél is több idő elteltével érzékelhetik majd. Sajnos, ezt tudomásul kell vennünk: sem a közigazgatást, sem a közigazgatási felsőoktatást nem lehet hirtelen fordulatokra kényszeríteni, de a megfontolt változtatások eredményei idővel, kézzel foghatóan hasznosulnak.”

Forrás:
A Közigazgatás-tudományi Kar szervezeti átalakulásáról; 2013. március

A bejegyzés kategóriája: Közigazgatás: magyar, Művelődés
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.