A közigazgatási szervezés és technológia fejlődése Magyarországon

„…Kutatási területem középpontjába tehát a közigazgatás hatékonysága került; mind elméleti, mind gyakorlati munkáim során ezt igyekeztem, igyekszem a fókuszban tartani.
A közigazgatási hatékonyságra vonatkozó vizsgálataim középpontjába fokozatosan egy probléma került: a közigazgatás vizsgálatakor, illetve a közigazgatás korszerűsítésénél, fejlesztésénél mi az alapvetés, amire támaszkodni lehet? Melyik az a tudományterület, amelyiket alapul vehetjük, létezik-e egyetlen ilyen terület, és ha igen melyik az?

Az egyik, és Magyarországon széles körben elterjedt megközelítés szerint a közigazgatás fejlesztésének egyetlen terület, az államigazgatási jogi terület a letéteményese. Erre az álláspontra helyezkedett több – méltán elismert – tudományos iskola, melyet nagyszerű tudósok, szakemberek fémjeleztek.

Ezt az államigazgatási jogi megközelítést képviselte az egykori Államigazgatási Főiskolán Lőrincz Lajos professzor tanszéke, Beér János munkássága, vagy éppen Szamel Lajos kutatásai. Ezek szerint tehát a közigazgatás mindenkori vizsgálatának, fejlesztésének középpontjában az államigazgatási jog, mint primus inter pares áll.

Ezzel szemben már a hatvanas években megfogalmazódott egy másik koncepció, amely szerint létezik egy speciális ágazati szervezéstudomány, amely kifejezetten az államigazgatási szervezetek működéséhez kapcsolható, és amellyel hatékonyan lehet a közigazgatási szervezeteket vizsgálni és átalakítani.

Ha Magyary Zoltán munkásságát megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy az ő vizsgálati módszerei interdiszciplinárisak voltak. Ő volt az első a közigazgatásért fáradozó jogász, aki bár fontos szerepet szánt az államigazgatási jognak, mégis először beszélt a szervezéstudomány jelentőségéről, a személyzeti politika és a közigazgatási feladat fontosságáról. Úttörő volt a többoldalú megközelítés mellett a folyamatközpontú közigazgatási gondolkodás és a tényvizsgálati módszerek elterjesztésében. Ám Magyary még nem beszélt ágazati szervezéstanról, ezt először Magyarországon Erdei Ferenc vetette fel vitaindító referátumában az MTA Szervezéstudományi Bizottság ülésén 1966-ban. Szerinte a közigazgatás működése, feladatrendszere teljesen eltér a nagyüzemektől, gyáraktól, vagy gazdálkodó szervezetektől, ezért nem lehet az általános szervezés elmélet módszereit eredményesen alkalmazni a közigazgatás fejlesztésére.

Magyarországon tehát az államigazgatási jogi gondolkodás dominanciája, túltengése mellé egyenrangú partnerként a folyamatszemléletű igazgatásszervezési, ágazati szervezéstani koncepciót kell felsorakoztatni, ha teljes körűen és multidiszciplinárisan kívánjuk megközelíteni a közigazgatás hatékonyságának és eredményességének kérdését. Ebből az alapvetésből indul ki munkám.

Dolgozatomban azt a koncepciót igyekszem bebizonyítani, hogy a közigazgatás fejlesztése, racionalizálása elengedhetetlen egy önálló ágazat specifikus szervezési tudás, tudomány nélkül. Ennek a koncepciónak igazolásaként bemutatom a hazai közigazgatási korszerűsítési törkvéseket, végigveszem a különböző korok közigazgatási szervezési iskoláit, majd az ágazat specifikus szervezéstan tételeit veszem górcső alá. Vizsgálatom fókuszában továbbá azok az eljárások, módszerek állnak, amelyek a közigazgatás fejlesztése szempontjából elengedhetetlenek és megfelelő referenciával rendelkeznek…”

Forrás:
A közigazgatási szervezés és technológia fejlődése Magyarországon; Almásy Gyula; Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; 2012, a védés időpontja: 2013. március 6. (pdf)

A bejegyzés kategóriája: Jog, Közigazgatás: magyar, Közigazgatási informatika, Szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.