1990-1994

A rendszerváltás után a KSH elvesztette központi koordináló szerepét a közigazgatási informatikai alkalmazások terén, és háttérintézménye az ÁSzSz is megszűnt gazdája lenni a központi alapnyilvántartásoknak, hiszen ezek az alapfeladatok megoldásáért felelős illetékes minisztériumok, illetve háttérintézményeik hatáskörébe kerültek. A kormányzati informatikát ily módon az egyes minisztériumok, országos hatáskörű szervek és központi hivatalok saját igényeik és elképzeléseik szerint fejlesztették tovább, de sok esetben önálló megoldásokkal próbálkoztak a területi szintű szervek is.

Az összehangolatlan informatikai fejlesztések hátulütői nagyon gyorsan kiütköztek, így nem csoda, hogy már egy 1991-es kormányhatározat előírta egy Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) létrehozását a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) közigazgatási államtitkárának irányításával, melynek feladata az összes kormányzati informatikai feladat összehangolása volt. Az ITB munkaszerve a MeH szervezeti keretei között működő Informatikai Koordinációs Iroda (IKI) – később Informatikai Helyettes Államtitkárság (IHÁ) – lett. Jellemző azonban az akkor uralkodó központosítás-ellenes közhangulatra, hogy ezt a döntését a kormány titkos kormányhatározattal hozta meg.

Az ITB egyrészt egyfajta fórumként működött, ahol az egyes tárcáknak az informatikai fejlesztésért felelős vezető szakemberei konzultáltak közös problémáikról. Az ITB és ezen keresztül a MeH IKI megkísérelte kijelölni a kormányzati informatikai fejlesztési programok számára a stratégiai irányokat, és igyekezett valamiféle összhangot teremteni az egyes tárcák fejlesztési tevékenysége között. Ezt a célt szolgálta 1992-ben az ITB 1. ajánlása a Kormányzati Információtechnológiai Fejlesztési Keretprogramról (KITP), majd 1995-ben a kormányzat 1997-ig előre tekintő hároméves informatikai stratégiája, amit a kormány el is fogadott erről szóló határozatában. Az évtized végére megszületett az információs társadalommal foglalkozó Magyar Válasz című stratégiai vitaanyag, amely már a szolgáltató állam és a polgárbarát ügyintézés megteremtését jelölte meg a kormányzati informatika alkalmazásának elsődleges céljaiként. Az ITB igyekezett a tárcákat is rávenni, hogy dolgozzák ki a központi irányelvekhez igazodó saját informatikai stratégiájukat.

Egyértelműen megállapítható, hogy az önkormányzatok az informatikai fejlesztések tekintetében a rendszerváltás nagy vesztesei közé tartoztak. Míg a ’80-as évtized végére a tanácsok számítógép-állománya darabszámban meghaladta a központi közigazgatás állományát és értékben sem maradt el jelentősen tőle,b addig 1993-ra a központi közigazgatás mintegy 49 ezer számítógépével szemben a közigazgatás többi részében mindössze hatezer gép működött.c Az 1986 és 1990 között megvalósult Elektronizációs Gazdaságfejlesztési Program (EGP) egyik hangsúlyos célja volt az államigazgatás számítástechnikai fejlesztése. Ennek köszönhetően 1987-ben a KSH és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala (MTTH) pályázata keretében sok személyi számítógépet kaptak a tanácsok (csak Hajdú-Bihar megyében körülbelül 160-at). A rendszerváltás után azonban az önkormányzatok legalább egy évtizeden keresztül nem jutottak ilyen informatikai fejlesztési támogatáshoz.

Az önkormányzatok magukra maradottságán enyhítette az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) Nemzeti Térinformatika Projektje (NTP)a is, melynek keretében mintegy 25 település és két önkormányzati szövetség összesen közel 330 millió forint támogatást kapott térinformatikai településirányítási rendszerek, illetve digitális térképek fejlesztésére. (A támogatás egy részét később vissza kellett fizetni.) Mivel új technológiáról volt szó, az OMFB módszertani ajánlásokat is adott a települések számára.

A rendszerváltás előtt a helyi tanácsok informatikai támogatásának feladatai a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SzÜV), a megyei tanácsok és az általuk létrehozott megyei illetményhivatalok, valamint az ezek bázisán létrejött Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalok (TAKEH) között oszlottak meg. b A TAKEH-ek számítógépein futott a tanácsok bérszámfejtése, a helyi adók összesítése és a költségvetés, majd 1991-től ugyanezen a bázison létrehozták a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatokat (TÁKISz), melyeknek az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatai tovább bővültek a népesség-nyilvántartással és a választási informatikai teendőkkel.c A Belügyminisztérium (BM) által felügyelt TÁKISz-ok nagyon erős informatikai központokká váltak, általában saját fejlesztésű alkalmazásaik is voltak, melyeknek a költségeit természetesen csak bevételeikből tudták fedezni. Termékeiket (például TATIGAZD könyvelőprogram, ÖNKADÓ helyi adózási rendszer, munkaügyi rendszer stb.) még nagyon sokáig használták a legtöbb önkormányzatnál.